Kislojzi, avagy "Hajrá CSAK, hajrá CSAKosok!"

A Csalódott Kenyér Asztaltársaságot már régóta megkülönbözteti minden más asztal-, baráti-, részvény- vagy közhasznú társaságtól, hogy van Kislojzink. 

Kislojzit bemutatni nem egyszerű feladat. Talán nincs az asztaltársaságnak még egy tagja, aki képes rövid időn belül két annyira ellentétes arcát mutatni mint éppen ő. Ezért hát nem is próbálkozom azzal, hogy megmutassam milyen ő, inkább csak pár jelzőn keresztül mutatom be, hogy milyen tud lenni. 
 

• Elragadó – mert elragadó tud lenni, főleg egy közepes volumenű (értsd: számára közepes, téged lehet, hogy ledöntene) italozás során, jókedvében
• Kibírhatatlan – mert kibírhatatlan tud lenni, főleg egy közepes volumenű italozás során, rosszkedvében.
• Vicces – mert beszarsz, akkorákat tud mondani
• Poéngyilkos – mert beszarsz, olyanokat tud mondani.
• Megfontolt – akinek érdemes kikérni a véleményét, végiggondolja, és a legjobbnak vélt megoldással áll elő
• Szertelen – aki viszont fél perc múlva azt mondja, hogy „nem tök mindegy? Csináljuk!”
• Kemény lelkű – mert milyen is lehetne az, aki egészséges felnőtté cseperedett annak ellenére, hogy Lojzi a bátyja?  :-)
• Finom lelkű – mert néha bizony Asztaltársaságunk jelentékeny hányada van azzal elfoglalva, hogy megfejtse örömét, bánatát, vagy csak épp őt magát...

Ilyennek szeretjük, mert hát ő a CSAK egyik meghatározó tagja, akire néha morgunk, de már felidézni sem tudja senki, hogy valaha volt CSAK nélküle is...így hát nem csoda, hogy Asztaltársaságunk egyik kedvenc dalává küzdötte fel magát az utóbbi időben a slágergyanús „Nincs Kislojzitok” („The Little Loj Is Not Yours”) c. szerzemény. 

 

(Greg)