Selmecbánya
A Felvidék egyik legkülönösebb hangulatú városa Selmecbánya: "Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez." (Mikszáth Kálmán: Az arany-kisasszony)
Selmecbánya szép, katlanos völgyben fekszik, melynek északkeleti részén egy kiemelkedõ hegyen található a ma is Óvárosnak (Staré mesto, Altstadt) nevezett rész. Jóval a népvándorlás elõtti idõkben állott itt egy kõfallal megerõsített vár is. Ezt az itt lakó kelták alapíthatták. Késõbb, a Krisztus születése utáni idõkben, a kvádok foglalták el a vidéket, és a keltákat mint rabszolgákat foglalkoztatták a bányákban. Királyuk ez idõben Vannius volt, állítólag tõle kapta nevét Vana településünk. A népvándorlás alatt a gótok, gepidák, longobardok, frankok és avarok uralkodtak itt hosszabb vagy rövidebb ideig, majd a morvák és szlovákok alapították meg nagy szláv birodalmukat. A honfoglalásról Anonymus így ír: „És mivelhogy Isten kegyelme jár vala elõttök, nem tsak önön magokat meghódították, hanem még minden váraikat is elfoglalták, melyeknek nevök mind e mai napig Sempthe, Galgotz, Trentsén, Bolondos, Bana… stb.” A magyar fejedelmek az államalapítás és a folytonos hadakozás miatt nem foglalkoztak a bányászattal, bár Géza fejedelem már cseh bányászokat telepített a területre. Késõbb Hont és Pázmány lovagokkal németek telepedtek le ezen a vidéken. Az arany- és ezüstbányászat fontosságát Árpád-házi királyaink hamar felismerték, ezért a bányavárosokat és közülük fõleg Selmecbányát különbözõ kiváltságokban részesítették. I. Béla király a Vana bányáiban nyert ezüstbõl verette híres ezüst pénzérméit.