Az indulás a Balatonra nem ment zökkenőmentesen, de szerencsére a viszontlátás öröme növelte lelkesedésünket. Na meg miért is szomorkodtunk volna, hiszen a nyári CSAK hétvége célegyenesében voltunk, mondhatni.

Kicsivel több, mint három óra vonatozás, egy üveg a jó öreg Ian Becher nedűjéből, és némi hűs sör.  Mindez elég volt ahhoz, hogy kissé kirúzsozva, egy vékony vörös női övvel a nyakamba caflassak be Balatonszepezdfürdő strandjára.  Itt a nem ismerős, és „gyanúsan” csalódott kenyér kinézetű egyéneknek egy Jó Szerencsét! köszönése után, hamar a húgy meleg vízbe vetettem habtestemet. Lubickolás, labdázás, egy kis úszás a mélyvízben.

A parton némi fagyi elfogyasztása (kombinálva saját, és más mellbimbójáról nyalással) után egy kis szieszta jellegű szemhéjbámulás az árnyékban volt napirenden. A szinte nihilikus állapot - egészen a semmiből érkező - Csempész köszönéséig tartott. Ami egy kedves arcon veregetésből állt. Eztán lassan elindultunk az Ifjúsági Tábor fele.

A beköltözést követően frissítő tusolás, és a restanciák pótlása következett. Majd egész hamar elérkezett az időpont, mikor Balatonrendes felé vettük az irányt. Itt a szőlőtőkék csodás látványa, és a Balaton mélykékje köszönt ránk vissza a kaptatón felfelé tartva.  A lelki boldogságot tovább fokozta a welcome pálinka tudata (és főleg az íze), amely kellően bemelegítette a garatot és a gyomrot a – további - nemes italokhoz.  Dionüszosz nektárja minden ínyencet magával ragadott, hiszen volt lehetőség ízlelni: Olaszrizlinget, Szürkebarátot, Traminit, Muskotályt és még három (egy grátisz) kiválóságot az érmes, savas italokból.  Az est megkoronázásaképp egy ízletes Pincepörkölt került terítékre.

A kulináris élvezetek után/közben nagyszerű nótaszó, és különböző könnyed és olykor komoly hangvételű beszélgetések vették kezdetét. Lehetőséget kaptak a bALEKok a bemutatkozásra (volt, akinek ez már hamarabb sikerült), és néhány verbális félreértés helyes interpretálására (ez viszont az ego rugalmassága nélkül nehezen megy). Lényeg a lényeg, folyt tovább a nótázás (itatás) és a bor is bőségesen, ami a fesztelen hangulatot kellően megteremtette a hazaúton. A kánon éneklése még nem megy olyan jól, mint a borkóstolás, de vélhetően legközelebb nagyobb sikerrel járunk (és Dénes is megtanulja). 

A derűs nyári éjszaka többekben a (részeg) fürdőzés gondolatát ébresztette fel. Így a strandfelszerelés magunkhoz vétele után nem volt más program: irány a part. Na persze a nélkülözhetetlen alkoholtartalékot ide is vinni kell!

A Balaton vizétől felfrissülve folytatódhatott az esti mókázás, itt ki-ki kedvére anekdotázhatott és szak érthetett.  Rajtam viszont az egész napos fáradtság lett úrrá, így két óra tájban úgy gondoltam, hogy álomra hajtom fejem. A hajnali halk (üvöltések) beszélgetések nesze a házikó előtt még olykor-olykor megütötték fülemet, de aztán csak az eső halk kopogása repített tovább az álmok színes mezején.

A reggeli ébredésem friss, és üde volt, ellentétben a néhány elmosódott tekintettel, akivel úton-útfélen találkoztamJ.

Az ízletes reggelit (pár virsli) követően néhányan affinitást éreztek, hogy beállnak a zenetáborosok közé légző gyakorlatot végezni; de végül csak a csodájára jártunk.

De, hogy megmutassuk mi is milyen fittek és sportosak vagyunk a tojás alakú műanyag darabot kezdtük kisebb, nagyobb ügyességgel passzolgatni. Ekkor jött Máté, és mélységes fájdalommal konstatálta, hogy tegnap este hátba rúgta a GinTonik (mint később Pistike beszámolójából megtudtunk, egy hattyú hajtogatása közben sikerült nagyjából fél méterről akkorát esnie, mint másnak egy háztetőről…).

A délelőtt, a legközelebb lévő vendéglátó egység látogatásáról szólt. Itt eszeveszett Uno parti vette kezdetét előbb Dénes, Vityó és Jómagam személyében, majd Gabi és Máté is csatlakozott az embert próbáló kártyacsatához.

Visszatérve a táborba, pipafüstbe burkolódzott bALEK társaimhoz szegődtem, akiknek a hétvége egyharmadát a szén és a tűz harca töltötte ki (ez biztos valami spirituális Kohlenbrenner jelenség).

Majd hamarosan megjelent Róbert, akinek az a nagyszerű ötlete támadt, hogy a jubileumi 185. ’Füredi Annabált botrányba kell fullasztani. A cselekmény úgy kezdődött volna, hogy Máté megkérdezi a bejáratnál, hogy „mit lehet itt 4 Forintért venni?...”. Na persze ezután a meleg étkezési utalvány beváltása következett volna, de sajnos a tervezés csupán idáig jutott.

Viszont, szerencsére kedves Beáta a szóbeszéd helyett inkább a tetteket részesítette előnyben, így hamarost nekilendültünk a pörkölt alapanyagainak, és megtettük az első lépést a vacsora felé.

Akik nem csak a kéztornát részesítették előnyben, azoknak remek lehetőséget kínált a betonpálya némi futballozásra. Kétfős csapatokba verbuválódtunk; nekem volt szerencsém a sportos farmernadrágos Lojzival együtt küzdenem. Ellennünk elsőként pedig, Vityó (sörrel) és Dénes állt harcba. Nem jut eszembe jobb szó, komolytalan… Majd, pedig némelyeset fiatalabb generáció (Kriszta, Martin) szállt ellenünk ringbe, de az összeszokottság és a sok kis gólos játék hamar megzavarta őket is.

Miközben a bográcsok már íncsiklandozó illatokat árasztottak kezdődhetett az esti mozizáshoz az előkészület. A Krampampuli és a Leányvári boszorkány vetítése közben a finom pörköltöt fogyaszthatta mindenki kedvére (ezúton is nagy fel a szakácsnak!).

Akit a mozivászon ejtett rabul az a képkockák között nyugodtan sörözhetett/borozhatott, akit pedig a fakultatív ivás inspirált az kedvére birkózhatott (az „Aktívval”) a bitumenen.

Később még részesei lehettünk egy gyorstalpaló mediáló tanfolyamnak: Bery, Róbert, és Máté próbálta Butters és Kata közt fellépő szexuális feszültséget Firma módra meg/feloldani, de egyik részről a pálinka volt az akadály fő forrása, másrészről pedig a rugalmasság (libidó?) hiánya (talán)…

Később csoportosulásra lettem figyelmes,mint hamar kiderült, a pálinka hatására jött össze. Első jele, Máté bokákolása a faházból kilépve, amit Bery atyai pofonokkal tessékelt arrább (amiből később jómagam is részesültem). A pálinka história másik állomása, mikor is Szandi lelkesen kínálta (a varbói kerítésszaggató) a házi szilvámat, amit Ákos megízlelt, és azt mondta, hogy: „finom ez a pálinka, csak megvakultam…” Mi mélységes együttérzésünket nyilvánítottuk ki, és ittunk tovább.

Még kicsivel később sikerült feltárnom a káposzta „titkát” (kulcsszavak: másnapos, Lojzi, Tesco), és így nyugodt szívvel hajthattam fejemet álomra.

Még reggel 9-óra tájban egy nosztalgikus kalácsos kakaós reggelit fogyaszthattunk jóízűen; és ki-ki a saját ritmusában haza szállingózott.

Kiváló hétvégén vagyunk túl, és ez úton is hálásak vagyunk mindenért, és köszönjük szépen.

Vivát CSAK!

Nagy Péter a.: Szabadúszó Lélekbúvár

 Képek itt!