Az akadémia néhány jelentős professzora

Az Akadémia rangja, elismertsége és politikai-gazdasági súlya miatt az oktatás mindig magas színvonalú volt, a legjobb műszaki szakemberek és természettudósok oktattak itt. Az általuk kiadott könyvek, jegyzetek számtalan esetben más nyelveken is megjelentek, gyűjteményeik világhírűek voltak, laboratóriumaik mindig lépést tartottak az adott kor műszaki, technikai fejlettségével. Részt vettek a magyar műszaki nyelv kialakításában, folyóiratokat adtak ki, szakmai egyesületeket alapítottak. Selmecen hozták létre az első műszaki-természettudományi szakkönyvtárat is. Fontos tehát, hogy nagy vonalakban bemutassunk néhányat az Alma Mater legjelentősebb oktatói közül.

Mikoviny Sámuel (1700-1750)
A tanintézet első tanára, magyar nemes, a Szent Római Császár Őfelségének udvari térképésze és építésze, valamint a Porosz Tudományos Társaság bányaépítészetet, építészetet, bánya- és földmérést oktatott. A pozsonyi vár egyik tornyán keresztül megvonta az első magyar kezdőmeridiánt. A magyar tudományos kartográfia első művelőjének tekinthető. Sopronban utcát neveztek el róla.

Nicoaus Jacquin (1727-1817)
Négyéves kiemelkedő bécsi tevékenység után, 1763. június 9.-én Mária Terézia a Selmecbányai Bányászati Akadémia első gyakorlati bányászat és kémia tanárává, valamint címzetes bányatanácsossá nevezte ki. Jacquin Selmecbányán először a bányavidéket tanulmányozta, ásványgyűjteményt készített, majd berendezte a kémiai laboratóriumot a Krecsmáry-féle házban. Csak ezek után, 1764. szeptember 1.-én kezdte meg előadásait. Jacquin nemcsak a kémiában, hanem a botanikában is maradandót alkotott. Igen nagy a száma azoknak a növényeknek, amelyeket ő írt le először.

Heinrich David Wilckens (1763-1832)
Az Erdészeti Tanintézet első oktatója. Számottevő munkássága mellett azt vallotta, hogy Selmecbánya nem alkalmas az erdészeti oktatás céljaira. Előtérbe helyezte a gyakorlati oktatást, javaslatait a felsőbb hatóságok szinte kivétel nélkül elfogadták. Munkásságának köszönhető az erdészeti felsőoktatás kialakulása.

Christian Doppler (1803-1853)
A matematika-fizika tanszék kimagasló professzora 1848 és 1850 között. A róla elnevezett Doppler effektus felfedezője.

Feistmantel Rudolf (1805-1871)
Az erdészeti tárgyak professzora. Az ő idejében is felvetődött az erdészeti és bányászati oktatás szétválasztásának kérdése, de ő úgy gondolta, hogy amíg a bányászok Selmecen vannak, addig az erdészek is maradjanak ott. Ennek ellenére ő is támogatta Wilckens javaslatát és kijelentette, hogy Selmecen általános képzettséggel rendelkező erdőtiszteket nevelni nem lehet, jórészt csak a bányákhoz tartozó kincstári erdők igényeinek megfelelő képzés valósítható meg.
Mikoviny Sámuel

Péch Antal
Vadas Jenő (1857-1922)
Oktatói tevékenysége mellett az erdészeti tudományos kutatást is megszervezte. 1908-1910 között rektor, az Erdészeti Kísérletek című folyóirat szerkesztője.

Roth Gyula (1873-1961)
A fafajok magszármazási kérdéseivel, a külföldi fafajok meghonosításával, az erdőnevelés, a természetes felújítás, a szálaló erdőgazdálkodás kérdéseivel foglalkozott.

Fekete Zoltán (1877-1962)
A magyar faterméstani és faállomány-szerkezettani kutatás úttörője és vezető egyénisége volt. A Soproni Egyetem kollégiumának névadója.

Schittkó József (1776-1833)
Matematikát, fizikát, mechanikát tanított. A bányagépek működésének tökéletesítését végezte. Könyvei a korabeli szakirodalom alapvető művei voltak. Ő tette kötelezővé a Monarchiában a felsőbb matematika kötelező hallgatását.

Faller Gusztáv (1816-1881)
1855-1870 között a bányászati tanszék professzora. Nemzetközi jelentőségű szakirodalmak megalkotója, az Akadémia százéves évfordulójának megünneplésének is ő volt a kezdeményezője.

Péch Antal (1822-1895)
Selmecen született és tanult. 1849-ben Körmöcbányáról a pénzverő gépeket Debrecenbe és Nagybányára szállította, a szabadságharc idején végig a pénzügyminiszter mellett dolgozott. 1850-ben Csehországban bányaigazgató. 1867-ben visszatér Magyarországra, és részt vesz a Diósgyőri Vasgyár megalapításában. 1873-ban az MTA levelező tagja és 1889-ben a selmecbányai választókerület képviselője. Az ő nevéhez fűződik az első magyar-német bányászati szótár megírása, ezen kívül a „Bányászati- és Kohászati Lapok” főszerkesztője 1868-1870 között.

Kerpely Antal (1837-1907)
Selmecen végzett, majd 1868 és 1881 között kohászati, később vaskohászati professzor, 1877-től MTA levelező tagja, 1892-ben lovagi címet kap kiemelkedő szakmai tevékenységének elismeréséül. A magyar vaskohászati oktatás és szakirodalom megteremtője, több európai szabadalom kidolgozója, 1871-1881 között a „Bányászati- és Kohászati Lapok” szerkesztője.

Farbaky István (1837-1928)
Ő is Selmecen végzett, majd tanársegéd, később professzor a géptan illetve a matematikai tanszéken. 1876 és 1892 között az Akadémia igazgatója, hatszori újraválasztással. Jelentős szerepe volt az erdészeti oktatás magyar nyelvűvé tételében és az „Erdészeti Lapok” megalapításában.

Schwartz Ottó (1847-1910)
1969-től az Akadémia oktatója. Először a kémia-fizika tanszéken tanársegéd, majd a mennyiségtani tanszék vezetője. Négyszer volt az intézmény vezetője, meteorológiai és csillagászati megfigyelései jelentősek voltak.

Faller Károly (1857-1913)
 Selmecen végzett, majd a fémkohászattan professzora az Akadémián 1891-1913 között. A magyarországi fémkohászattani, melógráfiai irodalom első jelentős szerzője. A pénzverészet magyar nyelvű megteremtője.