Egyéb érdekességek

A város korzója, a Főutca egyik oldalán fut végig. Nevét onnan kapta, hogy átlagosan másfél méterrel az út fölé magasodik. Selmecbánya óvárosának egyetlen sík (vízszintes) területe. Végig üzletházak szegélyezik, amelyek egykor árkádosak voltak. Mai külsejüket az árkádok lebontása, átépítése során a Kiegyezés után kapták.

Az elbeszélések szerint az Akadémisták annak idején a terraszon álva nézték vasárnap az utcán a templomba - vagy éppen onnan hazafelé - tartó selmeci lányokat. Ez ideális hely lehetett ehhez, hiszen a terrasz felső vége a Katalin templomnál, alsó vége pedig az evangélikus templomnál van.

A terrasz északi végénél található az ú.n. Maflasarok, ahol a Schacht-tag-ok előtt a balekság gyülekezőhelye volt.

A Terrasz és az egykor Kossuth tér találkozásánál, a Fritz-ház sarkánál található. Nevét onnan kapta, hogy ez volt Schacht-Tag előtt a balekság gyülekezőhelye, innen indultak. Az akadémisták és a selmeci lányok kedvelt találkozóhelye is volt.

A selmecbányai térségben a 16. század elejétől a 19. század közepéig egyedülálló mesterséges víztározórendszert alakítottak ki. A rendszer mintegy 60, gáttal védett, 7 millió m³ vizet tároló mesterséges tóból állt, amelyek között gyűjtő- (72 km), tápvíz- (57 km) és összekötő árkok voltak. Mivel a környék vízszegény volt, a gyűjtőárkokban felfogott hólével és esővízzel töltötték fel a tározókat. A tápvízárkok aztán ezt a vizet a bányaberendezésekhez vezették.

A rendszer létrehozása Hell Mátyás Kornél, Hell József Károly, s mindenekelőtt a neves tudós-polihisztor Mikovíni Sámuel nevéhez kapcsolódik. Mára 23 ilyen víztározó maradt fenn. A legismertebbek közé tartozik a bacsófalvi (Počúvadlo), a Nagy-Richňavai, a Klinger-, a Bakomi-, az Évácska-, a Nagy-Vindsachti-, Nagy-Kolpach-tó és a Nagy-tározó.