|
Az alapvető baj az, hogy a kommunikáció rendkívül sunyi dolog. Ha nem figyelünk oda rá kellőképpen, fogja magát, aztán szétszakad. Mármint hogy folytonossági hiány keletkezik benne. Azt meg befoltozni igen nehéz, már csak azért is, mert nem tudjuk pontosan, hogy milyen anyagból van. Szóval, az egyetlen célravezetően hasznos, ugyanakkor jópofa megoldásnak az tűnik, ha megrendszabályozzuk a kommunikációt, és mindenféle furmányos eszközökkel elejét vesszük a szanaszéjjel szakadásának.
Furmányos eszköz lehet például a levelezés. De mivel egy ősi dakota (vagy annak látszó) közmondás ezt mondja: „Nyalni jó, de nem bélyeget”, így mi sem a hagyományos levelezést, hanem az e-mailt választottuk. Így született meg - a CSAK Informatikai Tömegkommunikációs és Alkalmazott Számítástechnikai Intézet (CSITASZI) jóvoltából - asztaltársaságunk levelező listája, ami a rendkívül frappáns CSAK-lista nevet viseli.
A CSAK-lista nem mai találmány. Mondhatnánk úgy is, öreg, mint az országút, csak ez nem lenne igaz. A lényeg, hogy 2001. óta működik, rendkívül eredményesen. Nem rég ünnepeltük a 20.000. levél megszületését.
A lista nagyon sok mindenre jó. Egyrészt, így mindent meg tudunk osztani egymással, ami épp történik velünk. Másrészt, az aktív tagok jóvoltából első kézből értesülhetünk az Alma Materben zajló eseményekről. A legfontosabb pedig az, hogy komoly közösség-formáló és összetartó ereje van. Hangulatunktól, időnktől függően változik a levélmennyiség, de nem ritka a napi 40-50 e-mail sem.
Szó esik itt mindenről: politikáról, gazdaságról, internetes játékról, utazás közbeni sérelmekről, a következő CSAK-rendezvény, sörözés, libegőzés, állatkert-látogatás időpontjáról; munkahelyi, családi dolgokról, tehát mindenről, ami csak érdekelheti a rendkívül széles látókörű pékeket.
Szóval, szeretjük a CSAK-listát, na.
(Besu)
|
